Fontos információ

Tisztelt Látogató!

Köszönöm megtisztelő érdeklődését. A következő 1-2 hónapban csak korlátozott mennyiségben tudok tanulókat fogadni.

Tolmácsmegbízásokat előzetes egyeztetés után továbbra is vállalok.

Addig is kérem nézzen szét oldalamon és ha bármilyen kérése, kérdése van, vagy mindenképpen nálam szeretne tanulni, érdeklődjön a kapcsolatfelvételi oldalon vagy a megadott telefonszámon.

Megértését előre is köszönöm:

Farmosi Zoltán

Barátaim, nyelviskolák - hová jutottatok...?

  A minap kaptam egy hívást egy nyelviskolától, hogy dolgoznék-e nekik. Két csoportot kellett volna angol nyelvre oktatni, esetleg nyelvvizsgára felkészíteni, de ennél többet nem árulhatok el... Még hitelrontásnak vennék. Elég érdekesen indult a beszélgetésünk, mert én - bár nem szóltam előre - tudtam, hogy soha az életben nem fogok még egyszer nyelviskolával leszerződni, viszont a fiatalember a XXI. századra oly jellemző agilis marketingtempóban próbált meggyőzni, hogy ez nekem milyen jó lesz. Előzmények:
 
  Már volt szerződésem nyelviskolákkal, és tanítottam is velük angolt, nem keveset. A vicc az, hogy Szolnokon budapesti nyelviskolák kerestek független szolnoki angoltanárt, mondván, hogy tanulóik szolnokiak. Felmerül a kérdés, hogy Szolnokon, ahol Tiszát, Zagyvát, Holt-Tiszát és még Millért is lehet rekeszteni szolnoki nyelviskolákkal, a szolnoki munkáltatók miért nem első körben szolnoki nyelviskolával szerződtek az adott esetekben...? Nem hiszem, hogy a (majdnem mondtam nyelviskola neveket, de nem!) szolnoki nyelviskoláknak ne lenne kapacitása. Talán máshol van a baj. Efelől később egy ügyvéd is megerősített, amikor először jelentkeztem nála, hogy nyelviskolával kapcsolatos gondom lenne, azonnal így fogadott: "Csak nem a(z) XY nyelviskola?" Nemleges válaszomra azonnal előhúzta tarsolyából egy másik szolnoki nyelviskola nevét, így hát rögtön gondoltam, hogy jó helyen járok. Van tapasztalata. Ebben az említett ügyben a nyelviskola, akivel szerződtem, legalább öt különféle szerződésmintát küldött nekem, össze-vissza keverve tematikával, óravázlatokkal, megint tematikával, teljesítésigazoló és jelenléti ív formanyomtatványokkal, és már-már elvesztettem a fonalat, mikor aláírtam. Piszkosul át akartak verni, mert mikor a cég kirúgta őket, mint nyelviskolát, nekem nem is szóltak, hanem folytattam tovább az oktatást, ők meg nem akartak fizetni. Majd amikor a nyelviskolát megbízó cég egy másik nyelviskolához fordult, aki jobb híján megint engem alkalmazott, az első nyelviskola 1.000.000 forintot akart velem kifizettetni a szerződésszegésre hivatkozva. Csak két dolgon buktak el: Először is olyan dologra hivatkoztak, ami nem volt benne a szerződésben, másodszor pedig bármennyire is szerettek volna, nem tudtak pontosan és helyesen fogalmazni még a szerződésben sem... De nagy szemétség volt tőlük, és később láttam a Tékozló Homáron, hogy igen sok tanulónak és tanárnak meggyűlt már a baja velük.
 
  A másik nyelviskola szintén Budapest környéki volt, ott is szolnokiakat kellett oktatni, de a tanulók munkáltatója nem biztosította a szabadidőt a tanuláshoz, sőt, túlóráztatta őket. A nyelviskolával nem volt gond, bármilyen kérés, kérdés, óhaj, sóhaj, panasz felmerült, azonnal és készségesen reagáltak, akár a tanulók felé, akár felém, a tanár felé. Azonban mikor jelezte egy tanuló, hogy nem tudja folytatni, abban a minutumban lefújták az egészet és "Ez így már nem éri meg!" felkiáltással szélnek eresztették az egész tanfolyamot. 
 
  Volt olyan, amikor nekem, a tanárnak kellett elmagyaráznom a teljes csoportnak, hogy a nyelviskola visszalépett a céges szerződéstől, és engem bízott meg, hogy közöljem velük a nagy hírt. Szerencsére a tanulók megértették, hogy én is áldozat vagyok a körben, de nagyon sajnáltam őket. Nekem is rosszul esett, valójában elintézhettem volna telefonon vagy e-mailben is, de égett volna az arcomon a bőr, ha arra nem veszem a fáradtságot, hogy személyesen beszéljek velük. Így is égett a nyelviskola helyett.
Azóta számos alkalommal kerestek meg nyelviskoláktól, és minden alkalommal elutasítottam őket. Általában rosszul esett nekik. Meg sem kérdeztem milyen szintet kellene oktatni, mennyiért, milyen rendszerességgel, mennyi ideig... semmit. Volt olyan, hogy tisztán éreztem egy hölgy hangján, hülyének néz, mert az ő nyelviskoláját én visszautasítani merészeltem. Olyan "de jól megy magának" jellegű volt a hozzáfűznivalója.
 
  Ezért a mai hívásnál kicsit elkezdtem kérdezősködni, helyszín, szint, szintfelmérés, csoportok, óradíj, aztán mikor az óradíjjal kapcsolatban azt mondták, hogy én tegyek ajánlatot, belefáradtam a jópofizásba. Nem akartam tovább feltartani az egyébként készséges érdeklődőt, és közöltem vele, hogy nyelviskoláknak nem dolgozom. Ezen egy kicsit ő is értetlenkedett (mindjárt nagyot is zuhant a szememben), majd amolyan "mi van, nem kell a munka, nem akarsz dolgozni?!" stílusban rám akarta csapni a telefont. Annyit még el tudtam mondani neki, hogy köszönöm, van munkám éppen elég, mire el tudta szakítani a fülétől a telefont... Bár már biztosan nem jutott el a tudatáig.
Mivel az interneten talált rám, ezért most az interneten teszem közzé ezt a pár gondolatot. Számomra a hozzáállása sértő volt. Szerintem halvány elképzelése sincs arról, hogy mi a nyelvoktatás igazi célja, igazi öröme, ha ilyen gondjai vannak, hogy például megsértődik azon, hogy visszautasítottam. Valószínűleg a nyelviskola tervezett bevételét, vagy negyedéves eredményét veszélyeztettem felelőtlen magatartásommal. Főbenjáró bűn, és ha határidőre nem szerez egy magántanárt, aki esetleg étkezési utalványért, mogyoróért, vasszegért hajlandó heti két-három alkalommal lebumlizni nekik vidékre, akkor már bukta is az állását... A vicc az, hogy mindannyian pontosan tudjuk, hogy melyik magántanár van rászorulva a munkára: Akit nem keresnek. Vagy mert nyeretlen kétéves, vagy mert csapnivaló tanár. Szerencsére van elég kivétel és emiatt, aki akar, biztosan meg is tanul angolul tisztességesen. 
 
  Biztosan van nyelviskola is, ami tisztességes. Nem, nem, inkább így fogalmaznék: Az esetek többségében tisztességes. Bár a - majdnem megint kimondtam a nevét - szóval az egyik nyelviskolából igazán eltakaríthatnák már azt a hárpiát, aki egy görög hajléktalant is megszégyenítő akcentussal szokott visongani a szűk, levegőtlen teremben, hogy "Áj ám gójing tu ríd jú án ártikle!" Így, ahogy leírtam. Majdnem bementem az állítólag középfokú nyelvvizsgafelkészítőre, hogy megmentsem a szerencsétlen áldozatokat a hallás- és egyéb károsodásoktól, de aztán nem mertem... Mi van, ha engem is elkap...? Egyel több áldozatot szolgáltassak neki? Azt már nem!
 
  Na, sikerült kimérgelődni magam, legalábbis ebben a témában. Remélem, nem sértettem meg senkit, és azt is remélem, hogy ezt olvasván már nem kell minden nyelviskolai kapcsolattartóval, adminisztrátorral, vezető tanárral, igazgatóval összevesznem. Sértődés ne essék, ha már valaki angol nyelv oktatásával foglalkozik biztosan meg fogja érteni: Once bitten, twice shy; fool me thrice, God forgive you 'cause I won't!